Köszönöm a véleményeket!
Évek óta nagyon keresem az egyik ősömet Óbudán, ezért már nagyon sokszor átnéztem az óbudai anyakönyveket, ill. egyéb óbudai anyagokat. Módszeresen kigyűjtöm az összes rekordot, amiben vagy a Ziegler, vagy a Hassmann név szerepel.
Sajnos elég ritkán tüntették fel az anyakönyvekben a foglalkozásokat, illetve voltak olyan évek is, ahol csak az iparosokat ill. a különleges foglalkozásokat tüntették fel.
1790 körül oldalakon keresztül szinte az összes házassági tanúnak feltüntették a foglalkozását. Ha az illető nem iparos, akkor fossor. Soha nem vinicola. Vinicolát 1820 körül találtam először, utána én már soha nem láttam fossort. 1848-ból létezik egy óbudai összeírás a levéltárban, ott már Weingaertner a legtöbb földműves.
Szerintem a XVIII. század végén még nem általánosan csak szőlőműveléssel foglalkozhattak az óbudaiak. Ha megnézzük pl. a következő, 1778-as térkép szélét, ott fel van tüntetve mindenkinél, hogy mennyi szántóföldje van:
https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/1433/view/?bbox=6973%2C-961%2C8874%2C-129Úgy tudom, a borkimérés földesúri kiváltság volt, egy ideig csak korlátozott módon lehetett borral kereskedni.
Egy példa:
(Franciscus) Xaverius Hassman, született 1745-ben. 1767-ben, az első házasságnál nincs feltüntetve foglalkozás. Úgyszintén nincs foglalkozás 1768-ban és 1770-ben, amikor az első két gyerek születik. Az első feleség meghal 1772-ben, akkor a hátramaradó férj foglalkozása fossor. Xaverius újra nősül 1773-ban, akkor is fossor a foglalkozása. 1789-ben az első gyereke, Magdalena férjhez megy, akkor is fossor a foglalkozás, halálakor, 1818-ban szintén fossor. Mindeközben pedig Franciscus Xaverius Hassman szerepel a Mária Terézia féle 1772-es urbáriumban és a fenti térképen (26. sorszám). Ebben a táblázatban mindenkinek ugyanannyi szántóföldje is van az A, B és C részen, illetve vannak ugyanígy szőlő parcellák is. Ebből számomra az következik, hogy ebben az időben a fossor a földművessel volt egyenértékű. Rusticust soha nem láttam óbudai anyakönyvben.
Üdvözlettel:
Gaálné Balogh Erzsébet